Наденка
beesandbombs:

rainbow spiral

beesandbombs:

rainbow spiral

beesandbombs:

a lil gif I put on Dribbble

beesandbombs:

a lil gif I put on Dribbble

kecsopbeno:

Csirkeee, jó csirkeeee

És anya vagy apa van büntiben, hogy csak három teríték van az asztalon?

kecsopbeno:

Csirkeee, jó csirkeeee

És anya vagy apa van büntiben, hogy csak három teríték van az asztalon?

prajmi:

nagyenka:

kozmosz:

kosullo:

eszpee:

kozmosz:

tuloktulok:

prajmi:

kozmosz:

Ha most leteszem aludni, jon a sivalkodas. Ha igy maradunk, ugy egy orat, akkor alszik egyig.

Tedd le aludni. Minden gyereknek előbb vagy utóbb meg kell tanulnia magától elaludni. És minél később jön el ez az “utóbb”, annál többet szoptok ti is meg a gyerek is.
(És nyilván azt csináltok, amit akartok.)

Következetesnek kell lenni!——>Gyenge vagyok.
Most pedagógice keménynek kell lennem!——->Gyenge vagyok.
Nincs baja, csak hiszti!——->Gyenge vagyok.
Sorolhatnám míg elalszotok….
:-)

De hat nem ugy van az, hogy az ember szereti ezeket a kis embereket, aztan megprobalja ugy csinalni, hogy most is, meg hosszutavon is a leheto legjobb legyen nekik?

Más lesz neki jó hosszú- meg rövidtávon. Kis túlzással élve a nevelés nagy része a kettő közötti egyensúlyozásról szól. 

Ja. De az is tény, hogy aki ölelgeti a gyerekét ahelyett, hogy letenné, és kibírná egy-két hétig a sírást, az szopni fog évekig. Mondjuk könnyen beszélek, mert pont olyan puha vagyok, mint Kozmosz, csak óriási mákomra ott volt a gyakorlatias Imola is. Én még a kutyával sem tudok következetes lenni.

Pedig latod, pont a Kitolassal edzettem az apasagra, de nincs szivem kemenykedni. Mondjuk az jar a fejemben, hogy meg csak 9 naposak, szoval egyelore azt mondogatom magamnak, hogy most meg a szeretet, es a gondoskodas csak, aztan meg raerek elkezdeni kemenykedni kesobb kicsit. :(

Orsi két-három hetes koráig este négy órát sírt, akármit is csináltunk vele, kivéve amikor szoptattam, vagy ha pólyába tettük és ringattuk. Csináltuk, amit tudtunk, sokszor én füldugóval aludtam 9-től 11-ig, amíg Peti dajkálta, aztán én vettem át, és kettőig próbáltam mindent, amikor mintegy varázsütésre magától elaludt. A tedd le, hadd sírjon módszert én hathetes korig biztosan nem csinálnám semmiképpen. Orsinál ez a sírós időszak magától elmúlt egy idő után, most már gyönyörűen elalszik este. Az van, most olvastam a “Hogyan ne legyünk tökéletes anyák”-ban, hogy az idősebb gyerekek szüleinek emlékezetét valami jótékony lila köd üli meg, és nem emlékeznek, milyen kaotikus is volt ez az időszak (különben soha senki nem vállalt volna MÁSODIK gyereket, ugye), szóval nem hazudnak ők, amikor azt mondják, légy következetes, meg tarts napirendet, meg ilyenek, csak elfelejtették, hogy szemük fénye is csak két hónaposan kezdett el éjszaka aludni, előtte meg órákig fenn volt :D

nem felejtik el, sőt nagyonis emlékeznek arra, hogy ezek pontosan azért történtek meg, mert önmaguk is gecire következetlenek voltak.

De hát honnan tudod, hogy ha következetesebb lettél volna, bármit is jelentsen ez, akkor “ezek” nem történtek volna meg, vagy nem lett volna rosszabb minden. Ez nem egy egzakt kísérlet, amit megismételhetsz módosított változókkal, és ki tudod deríteni, mi a legjobb. Azért nem szeretem a konkrét módszereket felvonultató gyereknevelési könyveket sem, mert olyan egyszerű és tuti eljárásokat mutatnak be, amik (szerintük) minden gyereknél működnek, és ha nálad és a gyerekednél nem, akkor rosszul csinálod és te vagy a hülye. Persze lehet belőlük ötleteket meríteni, nem mondom hogy nem.
A következetesség is, persze, következetesnek kell lenni, de könyörgöm, még egy olyan egyszerű folyamatnál is, mint pl. egy atomreaktor működtetése, vannak visszacsatoló mechanizmusok, figyeled a rendszer reakcióit, és bizony előfordul, hogy látszólag vagy néhány paraméter alapján hasonló helyzetben tök mást kell csinálni, hogy ne robbanjon az arcodba az egész. Hát hogy ne lenne így egy gyereknél, hiszen minden gyerek más, minden szülő más, és mindenkinél más válhat be. És ha ragaszkodsz egy bizonyos módszerhez, anélkül, hogy a gyerek és a saját reakcióidat figyelembe vennéd, az mindkettőtök életét nagyon megnehezítheti. 

prajmi:

nagyenka:

kozmosz:

kosullo:

eszpee:

kozmosz:

tuloktulok:

prajmi:

kozmosz:

Ha most leteszem aludni, jon a sivalkodas. Ha igy maradunk, ugy egy orat, akkor alszik egyig.

Tedd le aludni. Minden gyereknek előbb vagy utóbb meg kell tanulnia magától elaludni. És minél később jön el ez az “utóbb”, annál többet szoptok ti is meg a gyerek is.

(És nyilván azt csináltok, amit akartok.)

Következetesnek kell lenni!——>Gyenge vagyok.

Most pedagógice keménynek kell lennem!——->Gyenge vagyok.

Nincs baja, csak hiszti!——->Gyenge vagyok.

Sorolhatnám míg elalszotok….

:-)

De hat nem ugy van az, hogy az ember szereti ezeket a kis embereket, aztan megprobalja ugy csinalni, hogy most is, meg hosszutavon is a leheto legjobb legyen nekik?

Más lesz neki jó hosszú- meg rövidtávon. Kis túlzással élve a nevelés nagy része a kettő közötti egyensúlyozásról szól. 

Ja. De az is tény, hogy aki ölelgeti a gyerekét ahelyett, hogy letenné, és kibírná egy-két hétig a sírást, az szopni fog évekig. Mondjuk könnyen beszélek, mert pont olyan puha vagyok, mint Kozmosz, csak óriási mákomra ott volt a gyakorlatias Imola is. Én még a kutyával sem tudok következetes lenni.

Pedig latod, pont a Kitolassal edzettem az apasagra, de nincs szivem kemenykedni. Mondjuk az jar a fejemben, hogy meg csak 9 naposak, szoval egyelore azt mondogatom magamnak, hogy most meg a szeretet, es a gondoskodas csak, aztan meg raerek elkezdeni kemenykedni kesobb kicsit. :(

Orsi két-három hetes koráig este négy órát sírt, akármit is csináltunk vele, kivéve amikor szoptattam, vagy ha pólyába tettük és ringattuk. Csináltuk, amit tudtunk, sokszor én füldugóval aludtam 9-től 11-ig, amíg Peti dajkálta, aztán én vettem át, és kettőig próbáltam mindent, amikor mintegy varázsütésre magától elaludt. A tedd le, hadd sírjon módszert én hathetes korig biztosan nem csinálnám semmiképpen. Orsinál ez a sírós időszak magától elmúlt egy idő után, most már gyönyörűen elalszik este. Az van, most olvastam a “Hogyan ne legyünk tökéletes anyák”-ban, hogy az idősebb gyerekek szüleinek emlékezetét valami jótékony lila köd üli meg, és nem emlékeznek, milyen kaotikus is volt ez az időszak (különben soha senki nem vállalt volna MÁSODIK gyereket, ugye), szóval nem hazudnak ők, amikor azt mondják, légy következetes, meg tarts napirendet, meg ilyenek, csak elfelejtették, hogy szemük fénye is csak két hónaposan kezdett el éjszaka aludni, előtte meg órákig fenn volt :D

nem felejtik el, sőt nagyonis emlékeznek arra, hogy ezek pontosan azért történtek meg, mert önmaguk is gecire következetlenek voltak.

De hát honnan tudod, hogy ha következetesebb lettél volna, bármit is jelentsen ez, akkor “ezek” nem történtek volna meg, vagy nem lett volna rosszabb minden. Ez nem egy egzakt kísérlet, amit megismételhetsz módosított változókkal, és ki tudod deríteni, mi a legjobb. Azért nem szeretem a konkrét módszereket felvonultató gyereknevelési könyveket sem, mert olyan egyszerű és tuti eljárásokat mutatnak be, amik (szerintük) minden gyereknél működnek, és ha nálad és a gyerekednél nem, akkor rosszul csinálod és te vagy a hülye. Persze lehet belőlük ötleteket meríteni, nem mondom hogy nem.

A következetesség is, persze, következetesnek kell lenni, de könyörgöm, még egy olyan egyszerű folyamatnál is, mint pl. egy atomreaktor működtetése, vannak visszacsatoló mechanizmusok, figyeled a rendszer reakcióit, és bizony előfordul, hogy látszólag vagy néhány paraméter alapján hasonló helyzetben tök mást kell csinálni, hogy ne robbanjon az arcodba az egész. Hát hogy ne lenne így egy gyereknél, hiszen minden gyerek más, minden szülő más, és mindenkinél más válhat be. És ha ragaszkodsz egy bizonyos módszerhez, anélkül, hogy a gyerek és a saját reakcióidat figyelembe vennéd, az mindkettőtök életét nagyon megnehezítheti. 

jakeronomicon:

Curvature

jakeronomicon:

Curvature

kozmosz:

kosullo:

eszpee:

kozmosz:

tuloktulok:

prajmi:

kozmosz:

Ha most leteszem aludni, jon a sivalkodas. Ha igy maradunk, ugy egy orat, akkor alszik egyig.

Tedd le aludni. Minden gyereknek előbb vagy utóbb meg kell tanulnia magától elaludni. És minél később jön el ez az “utóbb”, annál többet szoptok ti is meg a gyerek is.
(És nyilván azt csináltok, amit akartok.)

Következetesnek kell lenni!——>Gyenge vagyok.
Most pedagógice keménynek kell lennem!——->Gyenge vagyok.
Nincs baja, csak hiszti!——->Gyenge vagyok.
Sorolhatnám míg elalszotok….
:-)

De hat nem ugy van az, hogy az ember szereti ezeket a kis embereket, aztan megprobalja ugy csinalni, hogy most is, meg hosszutavon is a leheto legjobb legyen nekik?

Más lesz neki jó hosszú- meg rövidtávon. Kis túlzással élve a nevelés nagy része a kettő közötti egyensúlyozásról szól. 

Ja. De az is tény, hogy aki ölelgeti a gyerekét ahelyett, hogy letenné, és kibírná egy-két hétig a sírást, az szopni fog évekig. Mondjuk könnyen beszélek, mert pont olyan puha vagyok, mint Kozmosz, csak óriási mákomra ott volt a gyakorlatias Imola is. Én még a kutyával sem tudok következetes lenni.

Pedig latod, pont a Kitolassal edzettem az apasagra, de nincs szivem kemenykedni. Mondjuk az jar a fejemben, hogy meg csak 9 naposak, szoval egyelore azt mondogatom magamnak, hogy most meg a szeretet, es a gondoskodas csak, aztan meg raerek elkezdeni kemenykedni kesobb kicsit. :(

Orsi két-három hetes koráig este négy órát sírt, akármit is csináltunk vele, kivéve amikor szoptattam, vagy ha pólyába tettük és ringattuk. Csináltuk, amit tudtunk, sokszor én füldugóval aludtam 9-től 11-ig, amíg Peti dajkálta, aztán én vettem át, és kettőig próbáltam mindent, amikor mintegy varázsütésre magától elaludt. A tedd le, hadd sírjon módszert én hathetes korig biztosan nem csinálnám semmiképpen. Orsinál ez a sírós időszak magától elmúlt egy idő után, most már gyönyörűen elalszik este. Az van, most olvastam a “Hogyan ne legyünk tökéletes anyák”-ban, hogy az idősebb gyerekek szüleinek emlékezetét valami jótékony lila köd üli meg, és nem emlékeznek, milyen kaotikus is volt ez az időszak (különben soha senki nem vállalt volna MÁSODIK gyereket, ugye), szóval nem hazudnak ők, amikor azt mondják, légy következetes, meg tarts napirendet, meg ilyenek, csak elfelejtették, hogy szemük fénye is csak két hónaposan kezdett el éjszaka aludni, előtte meg órákig fenn volt :D

kozmosz:

kosullo:

eszpee:

kozmosz:

tuloktulok:

prajmi:

kozmosz:

Ha most leteszem aludni, jon a sivalkodas. Ha igy maradunk, ugy egy orat, akkor alszik egyig.

Tedd le aludni. Minden gyereknek előbb vagy utóbb meg kell tanulnia magától elaludni. És minél később jön el ez az “utóbb”, annál többet szoptok ti is meg a gyerek is.

(És nyilván azt csináltok, amit akartok.)

Következetesnek kell lenni!——>Gyenge vagyok.

Most pedagógice keménynek kell lennem!——->Gyenge vagyok.

Nincs baja, csak hiszti!——->Gyenge vagyok.

Sorolhatnám míg elalszotok….

:-)

De hat nem ugy van az, hogy az ember szereti ezeket a kis embereket, aztan megprobalja ugy csinalni, hogy most is, meg hosszutavon is a leheto legjobb legyen nekik?

Más lesz neki jó hosszú- meg rövidtávon. Kis túlzással élve a nevelés nagy része a kettő közötti egyensúlyozásról szól. 

Ja. De az is tény, hogy aki ölelgeti a gyerekét ahelyett, hogy letenné, és kibírná egy-két hétig a sírást, az szopni fog évekig. Mondjuk könnyen beszélek, mert pont olyan puha vagyok, mint Kozmosz, csak óriási mákomra ott volt a gyakorlatias Imola is. Én még a kutyával sem tudok következetes lenni.

Pedig latod, pont a Kitolassal edzettem az apasagra, de nincs szivem kemenykedni. Mondjuk az jar a fejemben, hogy meg csak 9 naposak, szoval egyelore azt mondogatom magamnak, hogy most meg a szeretet, es a gondoskodas csak, aztan meg raerek elkezdeni kemenykedni kesobb kicsit. :(

Orsi két-három hetes koráig este négy órát sírt, akármit is csináltunk vele, kivéve amikor szoptattam, vagy ha pólyába tettük és ringattuk. Csináltuk, amit tudtunk, sokszor én füldugóval aludtam 9-től 11-ig, amíg Peti dajkálta, aztán én vettem át, és kettőig próbáltam mindent, amikor mintegy varázsütésre magától elaludt. A tedd le, hadd sírjon módszert én hathetes korig biztosan nem csinálnám semmiképpen. Orsinál ez a sírós időszak magától elmúlt egy idő után, most már gyönyörűen elalszik este. Az van, most olvastam a “Hogyan ne legyünk tökéletes anyák”-ban, hogy az idősebb gyerekek szüleinek emlékezetét valami jótékony lila köd üli meg, és nem emlékeznek, milyen kaotikus is volt ez az időszak (különben soha senki nem vállalt volna MÁSODIK gyereket, ugye), szóval nem hazudnak ők, amikor azt mondják, légy következetes, meg tarts napirendet, meg ilyenek, csak elfelejtették, hogy szemük fénye is csak két hónaposan kezdett el éjszaka aludni, előtte meg órákig fenn volt :D

luccica:

Julian Contest 1 by AkuraPare
beesandbombs:

eclipses

beesandbombs:

eclipses

fú, te komolyan szinkrontolmács vagy?

npszmvg:

marmegintdori:

keserupirula:

megvetokiado:

cocakukk:

schulmeister:

de király! figyelj, tudnál nekem segíteni, mert nem megy ez a prezentpörfikt. te biztos jól el tudod magyarázni!

fú, te gépészmérnök vagy? akkor biztosan meg tudnád szerelni a …-t

Hu, te bankban dolgozol? Nem tudsz valami tuti tippet, hogy mibe erdemes fektetni mostanaban?

Hű, te drogdíler leszel? Akkor nekem majd mindig kicsit olcsóbban adod az árut, ugye? Fú, te gyógyszerész leszel? Akkor nem csinálnál nekem valami drogot? 

hú, te geográfus vagy? az meg mi????

néprajzos vagy? akkor jól rajzolsz, meg ilyenek, nem?

Statisztikus? És milyen filmekben szerepeltél?